A Noguchi PR-ügynökség vezető partnere és nemrégiben távozott MPRSZ elnökségi tag kiszámítós posztban mutatja be, miért nem érdemes havi bérből kiszámolni a tanácsadók órabérét.

A stratégia, kommunikációs szakember és a Noguchi partnere LinkedIn-cikkben osztotta meg a szakmával, miként érdemes kiszámolni egy kommunikációs tanácsadó munkájánka bérét. A nemrégiben Magyar PR-szövetség (MPRSZ) elnökségi tagságáról lemondó, és a szakma megtisztulását és átláthatóságát szorgalmazó Szántó a bejegyzésben egy képzeletbeli tanácsadó példáján, Editen keresztül mutatja be a magyar piac viszonyait. Mint írja, „bér, billability, adók-járulékok, rezsi, infláció, túlmunka – és szerencsés esetben némi haszon: számoljuk végig, hogy jön ki egy óradíj, ami legalább a puszta rövidtávú túlélést lehetővé teszi! Azt pedig egyelőre ne is firtassuk, mennyivel nagyobb értéket képviselhet a puszta időráfordításnál egy ötlet, egy tanács, stratégia, vagy akár egyetlen ötperces telefon a megfelelő embernek.”

A számítás alapjául Editet veszi, aki tapasztalt medior tanácsadó, account manager, bruttó havi 900 ezer forint bérrel. A szakember a számításban kerekít és sok ponton egyszerűsít, mert a cél, hogy a nagyságrendeket lássa a szakma:

• „Edit teljes foglalkoztatási költsége a bér adóival-járulékaival együtt nagyjából a bruttó 1,1-szerese (KIVA mellett – normál társasági adózónál 1,13-szorosa), plusz a béren kívüli juttatások: legyen 1,1 millió forint havonta.
• Edit havi munkaóráinak száma a következő logikával alakul ki: ((éves munkanapok – szabadnapok – betegszabadság) x napi munkaórák) / 12. Idén hivatalosan 253 munkanap van, számoljunk évi átlag 25 szabadnappal és 5 nap betegszabadsággal, 253 - 25 - 5 = 223, napi 8 óra a hivatalos munkaideje, az évi 1784 munkaóra. Osszuk 12-vel, kerekítsük lefelé: havi 148 óra.
• Edit billability-je viszont 75%, vagyis a havi ~148 munkaórájából reálisan csak kb. 111 óra számlázható. A maradék 37 óra (admin, gondolkodás, önképzés, tender) is hasznosul, de egyetlen ügyfél sem fizeti ki közvetlenül – pedig az ő érdekük is, hogy Edit képben legyen a hírekkel, trendekkel. (Emellett havi átlag 2 nap szabadságon van, és 2-3 havonta egy napig beteg.)
• Ha Edit 1,1 millió forintos költségét elosztjuk a 111 számlázható órával, az 9 910 Ft/óra – (és ez még csak a munkabére)
• Rátesszük Edit arányos részét a rezsiből, eszközökből, szoftverekből, finanszírozásból: ez a bérköltségre vetítve nagyjából +50–70%, középértéken újabb ~5 945 Ft/óra. Most kb. 15 855 Ft/óránál tartunk, a legjobb esetben is nullszaldóval.
• Erre jön a bruttó haszonkulcs (a puszta túlélés érdekében legyen 15%) és az adók. Így Edit óradíja reálisan legalább 18–19 000 Ft körül alakulna.”

Vagyis: annak a kollégának a munkáját, aki papíron, nettóban 5–6 ezer forintot keres óránként (900 000 Ft osztva 168 órával), legalább háromszoros áron kell kiszámlázni az ügyfélnek – ez az ügynökség fenntartható működésének, 2-3 éves időtávon egyáltalán megmaradásának minimumfeltétele – állapította meg Szántó.

Hozzáteszi, ebből az ügynökség tulajdonosának a végén, ha minden jól megy, 15% marad (mínusz adók), amit ráadásul jórészt vissza is forgat a vállalkozásába. „Abból tud például bónuszt vagy béremelést tervezni, kigazdálkodni az inflációt – és egyáltalán, senki nem azért indít vállalkozást, hogy éppen kihozza nullára. Ezért nem lehet az óradíjat a bérből egyszerű osztással kikövetkeztetni. Ezért fáj minden lealkudott forint az óradíjban, minden ki nem számlázott óra és minden 90 napra kitolt fizetési határidő. Az ügyfél tíz- és százmilliós, milliárdos tételeket kereshet egy jó kampánnyal, vagy takaríthat meg például krízishelyzetben. Ehhez képest furcsa, amikor egy ajánlatkérő sokall mondjuk egy nettó 25 ezres szenior óradíjat.”