A nemzetközi folyamatok és a hazai gazdasági-városfejlesztési prioritások olyan metszéspontba értek, amely évtizedek óta nem látott, történelmi esélyt teremt Magyarországnak az olimpia megrendezésére. A Marketing Summit 2026 kerekasztal-beszélgetésén Karácsony Gergely főpolgármester, Gyulai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, valamint Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) elnöke-alapítója Kelemen Árpád, a PwC igazgatójának moderálása mellett járták körül a rendezés valódi tétjét. Beszámoló a Marketing Summit szeptember 17-i teltházas, szinte eufórikus előadásáról, ahol mindenki tapsolt egy leendő budapesti olimpiának. 

A városfejlesztéshez igazodó olimpiai koncepció

Budapest olimpiai pályázata immár 130 éves múltra tekint vissza: Kemény Ferenc 1896-os törekvéseitől kezdve az 1920-as és az 1960-as kezdeményezéseken át a 2017-es visszalépésig többször kerültünk a célegyenesbe. A jelenlegi helyzet azonban valamiben  különbözik a korábbi kísérletektől. A valódi fordulatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) radikális szemléletváltása hozta el: a gigatomán, fenntarthatatlan beruházások korszakát felváltotta az Agenda 2020 és a fenntarthatósági irányelvek mentén újragondolt rendezési stratégia.

„Megváltozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozzáállása: ma már az olimpiát igazítják a városfejlesztéshez, és nem fordítva. Ez Magyarország és Budapest hatalmas lehetősége. A régen tervezett fejlesztések most közös nemzeti ügyként valósulhatnak meg” – hangsúlyozta a panelben Gyulai Zsolt, a MOB elnöke.

A szemléletváltással Karácsony Gergely főpolgármester is messzemenőkig azonosul, rámutatva, hogy a nemzetközi szabályozás kiválóan harmonizál a budapesti léptékkel és szükségletekkel:

„A fenntarthatósági irányelvek szinte olyanok, mintha mi lobbiztuk volna ki őket. Óriási esély ez az olimpia, és két szempontból is új helyzetben vagyunk: a belpolitikai változás és a nemzetközi illetve a szervezeti átalakulás egyaránt annak kedvez, hogy Budapest végre komolyan vegye ezt a lehetőséget. Hamarosan el kell indítanunk ezt a társadalmi párbeszédet. Történelmi esély előtt állunk, ami mellett érvelni fogok – ez egy reális lehetőség, nem távoli vízió” – tette hozzá a főpolgármester. Karácsony felidézte, hogy 2015-ben fővárosi képviselőként még támogatta az akkori pályázatot, ám az akkori vitákra súlyosan ráégtek a korrupciós aggályok és a pártpolitikai törésvonalak.

Megítélése szerint a megváltozott környezet végre lehetőséget teremt a tiszta, városfejlesztési fókuszú szakmai diskurzusra.

Mi a menetrend? 2027 a vízválasztó

A pályázati folyamatban a korábbi látványos és költséges kampányhadjáratok helyét átvette a szakmai egyeztetés. Gyulai Zsolt ismertette, hogy a MOB már több mint két éve folytat folyamatos párbeszédet (continuous dialogue) a NOB illetékeseivel. Ez a szakasz a kötelező érvényű döntések meghozatala helyett a fejlesztési stratégiák, a helyi adottságok és az infrastrukturális elképzelések alapos, kölcsönös feltérképezésére koncentrál.

A sportdiplomáciai menetrend kulcsfontosságú állomásai a következők:

• 2027 márciusa: ekkor áll össze a 4–6 pályázó országból álló szűkített lista, amelyek belépnek a stratégiai párbeszéd fázisába.

• 2028 vége: A stratégiai párbeszéd lezárultával indul a targeted dialogue, ahol már mindössze egy-két konkrét jelölt kap meghívást a végső pályázati és rendezési szerződés kidolgozására.

Gyulai Zsolt aláhúzta: az elmúlt évtizedben Magyarország által lebonyolított elit világversenyek – a vizes világbajnokságoktól az atlétikai vb-ig és az UEFA-döntőkig – professzionális szervezői hátteret biztosítottak, ami megalapozta a NOB felénk irányuló bizalmát. Ráadásul a földrajzi rotáció elve szerint a 2036-os vagy 2040-es időpontban Európa kifejezetten kedvező pozícióból indul a rendezési jogért folytatott versenyben.

A hazai sportágazat számára rendkívüli a tét: míg egy átlagos magyar olimpiai küldöttség 160–180 fős keretből áll, rendezőként a házigazdáknak járó kvóták révén 400–500 magyar sportoló versenyezhetne. Ez jóval túlmutat a közvetlen éremesélyeken: a teljes utánpótlás-nevelést, a sportegészségügyet és a lakossági mozgáskultúrát is évtizedekre meghatározó felhajtóerővel vértezné fel.

A 2004-es EU-csatlakozás óta a legfontosabb nemzetgazdasági vállalkozás

A gazdasági és üzleti racionalitás szempontjait Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke fejtette ki. Emlékeztetett: a Budapesti Olimpiai Mozgalmat 2005-ben kifejezetten azért alapította meg az üzleti szféra, hogy a négyéves politikai választási ciklusoktól független, kiszámítható gazdasági és infrastrukturális jövőképet nyújtson az országnak.

Ez az a vízió, ami alulról építkezve, a gazdasági és civil szféra összefogásával felgyorsíthatja a Nyugathoz való felzárkózásunkat. Az olimpia a 2004-es EU-csatlakozásunk óta a legfontosabb és legnagyobb szabású nemzetgazdasági projektünk lehet”– fogalmazott Szalay-Berzevicz Attila.

A közép-kelet-európai térségben éles verseny folyik a működőtőkéért, a magasan képzett szakemberekért és a regionális központi szerepért. Egy olimpiai léptékű vállalkozás éppen azokat a logisztikai, digitális és közlekedési tőkeberuházásokat hozza előre, amelyek tisztán piaci vagy költségvetési alapon csak hosszú évtizedek alatt jelennének meg a gazdaság vérkeringésében.

A szakember kiemelte az olimpiai siker nélkülözhetetlen „mesterhármasát”: az önkormányzatok, a kormányzat és az üzleti-civil szféra konszenzusát. E három pillér szorosan egymásra van utalva; a projekt zavartalan véghezvitelét kizárólag a politikai törésvonalakon átívelő, stabil nemzeti megállapodás garantálhatja.

Az athéni lecke: A politikai késlekedés és a kapkodás ára

Kelemen Árpád azon kérdésére, hogy miként kezelhető a 2004-es athéni játékok adósságspiráljával összefüggő, mélyen gyökerező aggodalom, Szalay-Berzeviczy Attila Rámutatott, hogy a tévhittel ellentétben Görögországot nem maga a torna döntötte gazdasági válságba: a 2004-es beruházási aktivitás a globális recesszió idején kifejezetten támaszt és stabilitást biztosított a helén gazdaságnak.

A valódi veszély a szervezési csúszásokban és a politikai széthúzásban rejlett: „Attól kell rettegni, ami Athénban történt: az utolsó két évben próbáltak mindent megcsinálni a politikai csatározások miatt – hívta fel a figyelmet a BOM alapítója. Ha a rendezési jog elnyerését követően a hatalmi váltások felborítják az elfogadott terveket, megbénulnak az engedélyezések, és a feladatok oroszlánrésze a célegyenesre torlódik. Az utolsó pillanatos rohammunka óhatatlanul költségrobbanást, túlárazást és korrupciós kockázatokat idéz elő, ahogy ezt történt Görögországban.

„A magyar olimpiának a Duna köré kell épülnie és koncentrálódnia”

Budapest szerencséjére a fejlesztési koncepciót már nem a semmiből kell felépíteni: a Duna menti fókusz évtizedes szakmai előkészítésre támaszkodik, a létesítményhálózat gerince – a Duna Arénától a Puskás Arénán át a Nemzeti Atlétikai Központig – pedig már a valóságban is készen áll. Ennek köszönhetően a források a stadionépítések helyett szinte teljes egészében a város alapvető funkcionális megújítására, az élhetőség javítására fordíthatók.

Városmárkázás és desztinációmenedzsment: Kitörés az olcsó alkohol skatulyájából

Karácsony Gergely a kerekasztal során nyílt és önkritikus látleletet adott a jelenlegi fővárosi turisztikai modell visszásságairól:

„A világ turizmusa berakta Budapestet egy alacsony polcra: az olcsó alkohol és a legénybúcsúk skatulyájába. Nem arról kell szólnia a budapesti turizmusnak, hogy csak berúgni lehet, aztán hányni a Kazinczy utcában.”

A sikeres olimpia kulcsa  a sikeres város: a lakhatás, a Diákváros, Ferencváros fejlesztése, és a város viszonyának rendezése a vízzel. A Karácsony által vázolt „30 kilométeres Duna-korridor” a Római-parttól az Óbudai- szigeten és a Margit-szigeten át, a megújuló alsó rakpartokon keresztül egészen az észak-csepeli rozsdaövezetekig és a Ráckevei-Duna-ágig fűzné fel a fővárost a folyóra. Ez a zöld tengely az olimpiai versenyek páratlan díszletét adhatná: képzeljük el, hogy a strandröplabda versenyeket például a Kossuth Lajos téren rendeznénk.

A 2024-es olimpia pályázat látványtervében a Kossuth-térre az íjászatot álmodták meg. 

Az olimpia után pedig tartós, magas minőségű közterületi és környezeti örökséget adna a budapestiek kezébe.

A koncepció ráadásul a főpolgármester szerint messze túllép a városhatárokon: egy mintegy 200 kilométeres körzetben a regionális egyetemi és sportközpontok bekapcsolásával az olimpia az egész országra kiterjedő gazdasági és infrastrukturális multiplikátor-hatást fejthet ki.

Egy álom, ami mindenki közös álma

Az előadás végén a résztvevők megosztották hitvallásukat arról, hogy mit adna a magyaroknak egy budapesti olimpia:

Gyulai Zsolt olimpikoni és sportvezetői tapasztalatai alapján foglalta össze reményét:

„Van egy álmom, amiért MOB-elnök lettem. Három olimpián vettem részt sportolóként, és láttam, mit tesz ez az emberek lelkével. Ma Magyarországon nincs nagyobb szükség semmire, mint arra, hogy az emberek lelkében legyen egy magasztosabb, közös nemzeti cél.”

Karácsony Gergely a történelmi traumák közös meghaladásában látja a rendezés szimbolikus jelentőségét:

„Az '56-os forradalom 75. évfordulójához közeledve jó lenne, ha ennek a hazának végre lenne egy nagy közös sikere a történelmi traumáinkon túl.”

Szalay-Berzeviczy Attila a sport össztársadalmi integrációs erejét emelte ki, felidézve a 2016-os Európa-bajnokság eufóriáját az osztrákokkal szembeni győzelem után és saját tapaszatalait a külföldi olimpiákra látogatóként:

„Sok mindenben tudunk vitatkozni ebben az országban, de ebben létezik egy konszenzus. Amikor 2016-ban legyőztük az osztrákokat a foci Eb-n, azt az eufóriát szorozzuk meg két héten át még százszor, amíg az olimpia tart ”